Az elmúlt évek során havonta-kéthavonta, ahogyan az aktuális történések engedték meg-meg jelent egy cikk a kétnyelvű utcanévtáblák kapcsán.

Hol harcoltak a jogokért, hol elfogadták a javaslatot róla, hol hibát kaptak benne, hol megengedték, hol büntették mert megengedték, és ha valaki úgy érzi hogy ezen színes és történetektől, eseményektől dús szövevényt még mindig képes racionálisan követni akkor -most fogózz meg- ha már nem volt ellenfél kivel vitatkozni lehetett akkor arról ment a csata ki fúrhatja fel előbb (Cemo vagy RMDSZ).

Volt szerencsém nyomon követni mindkét, elnézést mindhárom álláspont formálódását az évek során és lassan olyannak tűnnek ezek a fel-felbukkanó cikkek, mint a Népújság utolsó oldalán szereplő viccek… tudja az ember, hogy nem várhat sokat, néha mégis olyan bugyuta kopp-kopp vagy szóviccekkel kerül szembe, amelyek már fájdalmasak és nevetés vagy boldog megelégedés helyett csak arra gondol, hogy komolyan valakit még fizetnek is ezért?

Kézdivásárhelyen kétnyelvű kaputáblákat helyeztünk ki a HVIM-mel. Sajtótájékoztató. Fotó: Iochom István

De nézzünk kicsit mélyebbre. Adott az RMDSZ, aki elviekben a rendszerváltás óta küzd ez erdélyi magyarok nyelvi-, kulturális-, és társadalmi megmaradásáért illetve érdekeink megfelelő képviseletéért… legalábbis papíron. Valamint adott a CEMO, akik önkéntes munka során küzdenek hasonlóképpen jogorvoslatot nyújtva az erdélyi magyarságnak. A gond annyi, hogy szinte nagyobb ellentéttel nyilvánulnak meg egymás felé, mint a felé a karhatalom felé, akik visszaélései ellen küzdenek.

Azt hinné az ember, hogy minél több annál jobb, csakhogy érdekvédelmi szervezetek kapcsán ez az egyenlet nem biztos, hogy megfelelő. Amennyiben igy lenne, és valódi megoldásokat szeretnénk, javasolnám a Marosvásárhelyi Tudor Negyed Muncii Utcából Munkás Utcát Kikiáltó Transz nemű Bi- és Leszbikus Szervezet Héjasok és Nyitvatermők Szakosztályának megalakítását (nem összekeverendő az MTNMUMUKTBLS - Nyitvatermők és Héjasok Szakosztállyal). 

A jelenlegi társadalmunk legnagyobb problematikája maga az intézmény illetve az intézményesített rendszerek. Bármilyen jó ötlete volt valaha is valakinek, esetünkben: Miért ne írhatnánk a Str. Muncii tábla mellé a Munkás utcát? -mindig  húztunk rá egy intézményt, egy szervezetet akinek EZ LESZ A FELADATA! Csakhogy a legnagyobb gondunk a felelősség vállalás és nem pedig az érdekképviselet. Azáltal hogy egy eszményre vagy gondolatra intézményt építünk, átruházunk minden felelősséget rá, és ezáltal mutogathatunk rá, hogy: Ő volt, vagy épp: Na, tessék… ennyire se voltak képesek. 

Amennyiben az én generációmban nevelkedtetek vagy a 90-es éveket követően jöttetek a világra bizonyára került már a kezetekbe egy-egy szuperhősös képregény, film vagy játék. Ezen storyk kapcsán sosem értettem, hogy hogyan nem veszik észre az emberek, hogy az úgynevezett hősök termelik ki a fő gonoszokat, vagyis a mi kontextusunkra átvive ezen metaforát, minél inkább küzdünk, valami ellen annál inkább ösztönözzük és fejlődésre késztetjük azt. Hatás és ellenhatás, akció – reakció.

Ezen logika mentén, nem volna kézenfekvőbb hősök és intézmények állandó kreálása helyett egy valódi összefogás eszközlése amely során mindenki felfúrja saját háza falára az adott névtáblákat? Nem volna olcsóbb, mintsem adóinkból olyan civil szervezetekre és pártokra áldozni, akik csak mímelik ezen tevékenységet? Nem fizetnéd ki akár te személyesen a Munci utca sarkára kerülő 10 lejes pléh táblát, mintsem ezt nézd még 10-15-20 évig? Túl szép és egyszerű lenne igaz? De várj, segítek, mert ha már megrendeltük a kétnyelvű táblákat, kifúrtuk egy 5 mm-es videás fúróval az ideális helyen a falat, belehelyeztük a falfogó tipniket, akkor már csak arra kell egy külön szervezetet alapítanunk, akik eldöntik, melyik tábla kerüljön felül: a magyar vagy a román?

2012-ben összefogva a HVIM-mel közösen kétnyelvű kaputáblákat és belső elhelyézésű kétnyelvű táblákat osztottunk ki a lakók és a cégek között. Ha mi, mint két civil szervezet össze tudtunk fogni, ez miért nem lehetséges felsőbb szinteken is? 

Saját akciónk Kézdin:

https://www.facebook.com/pg/kezdiemi/photos/?tab=album&album_id=471456896231544

Fotók: Tompa Réka, Incze Johanna. 

Akciónkról:

Kétnyelvű táblákat ajándékoz az EMI és a HVIM Kézdivásárhelyen Még Székelyföldön is ritka a magyar nyelvű tájékoztató kaputábla.

A román feliratú táblákat helyezik ki a lakók, mert nem lehet kétnyelvű táblákat beszerezni. Kézdivásárhely nyelvi tájképének egységesítése céljából 800 kétnyelvű kaputábla (Parcare interzisă- Parkolni tilos, Câine rău- Harapós kutya) kerül kiosztásra a városban a magánházak lakói számára. Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) önkéntesei minden utcát bejárnak, tájékoztató levelet tesznek a postaládákba, majd bekopognak a lakókhoz és megajándékozzák őket a táblákkal. A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) tagjai pedig cégekhez látogatnak el, ahol felkérik a cégek vezetőit, hogy tartsák tiszteletben azt a tényt, hogy a vásárlóinak többsége magyar ajkú. Ennek érdekében a HVIM tagjai felkeresik a kézdivásárhelyi cégeket és különböző táblákat ajándékoznak, mint például órarend, fogyasztóvédelem információk, vészhelyzetben hívja a 112-őt, dohányozni tilos, női- illetve férfi illemhely, stb…

A kétnyelvű kampányról 2012. november 29-én, csütörtökön 15 órától az EMNT kézdiszéki termében (Gábor Áron utca 13/2 szám alatt, a Siculus rádió szomszédságában) tartanak közös sajtótájékoztatót a HVIM és az EMI vezetői. Az EMI és a HVIM tagjai fontosnak tartják, hogy a magyar nyelvet széles körben, a mindennapi életben is állandóan használjuk. A lakók és cégvezetők a következő elérhetőségeken igényelhetnek kétnyelvű táblákat: a kezdiemi@yahoo.com és a szocs_csongor@yahoo.com címeken, vagy a 0766102454-es (EMI- Incze Johanna) és a 0742807137-es (HVIM- Szőcs Csongor) telefonszámokon. A www.nyelvijogok.ro oldalon nagyon sok felirat kétnyelvű változata megtalálható!

EMI Hírszolgálat

HVIM Hírszolgálat