2017. dec 07.

Vágják erdeinket, és nem a romák

írta: I Johanna
Vágják erdeinket, és nem a romák

Négy évvel ezelőtt, 2013. márciusában, a következő hírt olvashattuk: Fafeldolgozó nagyvállalat érkezik Kovászna megyébe: biztos jó a helyieknek?[1] Két hónapra rá érkezett is a válasz: nem.

Mit is kell tudni erről a vállalatról?

  • Cég neve: Holzindustrie Schweighofer
  • Új munkahely ígérete: 650
  • Éves kapacitása: 800.000 köbméter rönkfa
  • Üzem nagysága: 70 hektár
  • Az üzemben termelt fűrészáru 80%-át exportra termelik.
  • A Schweighofer család közel 400 éve érdekelt a faiparban, a cégvezetőt saját bevallása szerint Olosz Gergely szenátor győzte meg, hogy ebben a zónában építse új gyárát. Három év letöltendő börtönbüntetésre ítélte alapfokon a bukaresti táblabíróság Olosz Gergelyt, az RMDSZ volt szenátorát egy korrupciós ügyben – adta hírül a Mediafax hírügynökség még 2016-ban. Ez minden média szerint összefüggésben áll a Holzindustrie Schweighofer cég meghívásával.

Arra a kérdésre, hogy a kitermelt erdők helyett ültetnek-e majd mást, azt válaszolta, a tulajdonos a felelős az újraerdősítésért, ők csak a kivágott fát veszik meg.

001.jpg

Sajnos semmi jót nem olvashatunk róluk, ha rákeresünk az interneten a cég nevére:

  • A cégről rengeteg PR-anyagot találni online, ám tüzetesebb keresgéléssel kiderül, 2005-ben 11.000 lejre büntették őket, és elkoboztak 6270 köbméter fát, mivel szászsebesi telepükön sokkal több kitermelt fát vettek át különböző cégektől, mint amennyit papírokkal igazolni tudtak. Eljárás is folyt a cég adminisztrátorai ellen, 11 milliárd régi lejnyi kár okozásával gyanúsították őket, és 7 ezer köbméter fa illegális kitermelésével – írja a Curierul National. 11 beszállítójukat 6280 lejre büntették, 330 köbméter fát koboztak el tőlük.
  • Az Agent Green környezetvédelmi szervezet és a Környezetvédelmi Koalíció (Coaliţia pentru Mediu) 2011-ben a Retyezát Nemzeti Parkban folyó, bogárinvázió címén engedélyezett fakitermeléssel hozta összefüggésbe a céget, és felszólították arra, hogy hagyjon fel a szűz erdőkből származó fa felhasználásával.
  • Az Unirea című lap tavaly azt írta, a szászsebesi telepnek tíz évre szóló szerződése volt az Országos Erdőgazdálkodási Hivatallal és a megyei erdészeti igazgatóságokkal évi 30-35 ezer köbméter fa kitermelésére. A cikk szerint Szászsebesen működik Kelet-Európa legnagyobb fakitermelő és –feldolgozó cége, ahová az ország minden részéből éjjel-nappal érkeznek a fával megrakott teherautók. Papíron minden támadhatatlan, a cég a szerződésben szereplő kitermelési mennyiség mellett még árveréseken vásárolt fát is feldolgoz, sőt magánszemélyektől is vásárol – írta a lap.
    A cikk szerint a Sebes völgyében kivágták az erdőket, csak a Ceausescu idejében ültetett fenyőfákat hagyták meg, mivel azok még nem érték el a vágásérett kort.

Ezek után érthető, hogy 2013. májusában miért indult el egy civil összefogás egész Erdélyt érintően. Az akció neve: Tízezer gyertyával a székelyföldi erdőkért!

002.jpg

A mozgalom helyi, kézdivásárhelyi, szervezésében az EMI-vel mi is szerepet vállaltunk.

Az esemény további helyszínei:

-Sepsiszentgyörgyön az Erzsébet parkban

-Baróton a központi parkolóban

-Kovásznán a központi parkolóban

-Eresztevényben (Maksán) a központban

-Ozsdolán a központban

-Rétyen a községháza előtt

-Székelyudvarhelyen az Emlékezés parkjában

-Csíkszeredában a Szabadság téren

-Szentegyházán a korcsolyapályán

-Gyergyószentmiklóson a művelődési ház előtt

-Marosvásárhelyen a Bolyai téri Unitárius templom udvarán

-Tasnád (Szatmár megye) központjában.

Toró Attila, aki mára már a székelyföldi erdők védelmében felszólaló civil aktivistává avanzsált személyként jut eszünkbe, többször leírta személyes véleményét, amelyek közül egy számomra nagyon kedveset megosztok itt:

„Nekem nem mindegy

Ha nem érdekelne a környezetvédelem, nem azzal tölteném az időm, hogy idegennyelvű cikkek tömegét olvasom. Rendületlenül olvasom, annak ellenére, hogy nem ez a szakmám és sok energiámba kerül, hogy a szakszavakat kikeressem a szótárból.

A környezetvédelem elhatározás kérdése, furcsán hangzik, de így van. Sokkal könnyebb másra mutogatni, hogy lám, más sem tesz semmi, akkor én miért tennék?

Ne azokra nézzünk, akik csak vállukat vonogatják, számtalan példa van, akiket követhetünk.

Igen, érdekel a Rétyi Nyír sorsa, ahogy érdekel Verespatak, a palagáz-ellenes tiltakozás és a génmódosított növények elleni tiltakozás is. Azt hiszem ez a sor sosem ér véget, de ez rendben van.

Senki élő ember nem függetlenítheti magát a természettől. Nem mindegy, hogy hol laksz, mit eszel, milyen levegőt lélegzel be. Ne mondják, hogy ez csak a helyiek ügye és másnak nincs beleszólása. Ha majd a kistermelők panaszkodnak, hogy terményeiket nem tudják értékesíteni, akkor én is mondjam, hogy ez egy helyi probléma, amibe én nem szeretnék beleszólni, amúgy is egy multinál vásárolok, mert az kényelmesebb és olcsóbb?

Kifogásokat gyártani még mindig könnyebb, mint megoldást keresni. Kis változtatások is eredményeket hoznak, kezdd el ma, keress egy zöld célt, valamit amit teljesíteni tudsz. Járj nyitott szemmel és megtalálod azokat, akik hasonlóan gondolkoznak, mint te.

Senki sem kéri, hogy a fákhoz láncold magad, sokszor egy aláírás is sokat segít, ennyit megtehetsz, hallasd a hangodat!”

003.jpg

A rendeyvényről több sajtóorgánum is beszámolt:

A ‘Tízezer gyertyával a székelyföldi erdőkért!’-mozgalom keretein belül Kézdivásárhely főterén is lángra lobbanhatott ezer gyertya. A jelenlévők a Rétyre tervezett megafűrésztelep megépítése ellen tiltakoztak. Abban az esetben, ha a beruházás megvalósul, ezrek munkahelye kerül veszélybe, a környezetrombolásról nem is beszélve. A főtéren nyolc óra környékén kezdődtek meg az előkészületek, a kézdivásárhelyi Erdélyi Magyar Ifjak lelkes csapata a gyertyák elhelyezésével és meggyújtásával ügyködött. Amikor már a gyertyák is összeálltak és alakot öltöttek ’A székelyföldi erdőkért!’ feliratban, Incze Johanna, a helyi EMI elnöke olvasta fel a petíciót, amiből megtudhattuk, hogy erdőink pontosan mekkora veszélyben vannak. Ezt követően Péter Taierling is felolvasott, rájöhettünk, nem mindegy az, hogy mi lesz erdőink sorsa, könnyű mindig mást okolni, hibáztatni, de cselekednünk kell, mert nem ülhetünk tétlenül. A levegőben érezhető volt az összetartás, az, hogy mindenki komoly szándékkal jött ide és egy cél lebeg a szemek előtt: megmenteni a székelyföldi erdőket! Kézdivásárhelyi EMI tudósító- Tompa Réka Kézdivásárhelyieknek is fontos a környezet Tegnap este nyolc órakor mintegy hetvenen – zömében az Erdélyi Magyar Néppárt és az Erdélyi Magyar Ifjak tagjai – gyűltek össze Kézdivásárhelyen a főtéri Gábor Áron-szobor mögött gyertyákkal tiltakozni az osztrák befektető Rétyre tervezett beruházása ellen. Fél óra alatt az önkéntesek meggyújtott gyertyákból A székelyföldi erdőkért szavakat írták ki. Kádár Károly munkanélküli elmondta: a tiltakozó akcióra nagyon várták, hogy ne csak kampányidőszakban, hanem most is jelenjen meg Olosz Gergely szenátor és Fejér László Ödön képviselő, akit a tulipán színeiben választottak honatyává, akinek Kézdiszék népe bizalmat szavazott. Szerinte az RMDSZ a háttérből támogatja ezt a beruházást, amely a székelyföldi erdőket veszélyezteti. Incze Johanna, az EMI kézdivásárhelyi elnöke megjegyezte, számára is fontos, hogy környezetünkben ne szennyezzék a levegőt, nem óhajt olyan területen élni, ahol nincs fa, ahol nagyméretű fakitermelést szándékoznak a jövőben végezni.

Teljes cikk:

http://www.3szek.ro/load/cikk/59597/a_szekelyfoldi_erdokert_tiltakoztak_a_retyi_fureszuzem_letrehozasa_ellen

004.jpg

Lett-e mindezeknek az akcióknak sikere?

Sajnos nem.

Kitolni lehetett időben az üzem beindulását és pár napra felfüggeszteni a kitermelést.

Sajnos nem ez az első, amikor a kisebbség valamely jogát semmibe veszik. Ez az üzem mai napig való működése azt bizonyítja, hogy a magyar a magyart is képes elárulni (lásd: Olasz Gergely), vagy ha nem ez történik, akkor sincs egy érdekképviselet, egy akár civil vagy akár politikai képviselet, aki kiállna és megvédené a jogainkat. Lesz egyáltalán? Ha már ilyen esetek megtörténnek és semmibe veszik tüntetéseinket, mozgalmainkat, petícióinkat, mit várjunk a jövőtől? Nem kellene tenni már valamit? Mikor ébredünk fel? Meddig tűrjük, hogy jogaink el vannak tiporva és értékeinkkel mások dicsekednek (kürtőskalács) és mások használják ki?

 

[1] http://itthon.transindex.ro/?cikk=19976

Fényképek: Forró Anna-Bíborka, Máthé Katalin, Gyöngyvér Taierling.

 

Szólj hozzá