Mikor és mivel is kezdődött a zászlóügy Erdélyben?

A kezdetek…

A székely zászló 2009-ben a romániai közigazgatás egyik hivatalos jelképévé is vált azáltal, hogy a Hargita megyei közgyűlés határozatba foglalta: a székely zászló a megye jelképe. A történelmi Háromszéket magában foglaló Kovászna megye közgyűlése egy ettől eltérő, ám a székely heraldikai elemeket szintén tartalmazó zászlót fogadott el megyezászlóként[1].

[1] http://www.3szek.ro/load/cikk/57409/szekely_zaszlo_kerulhet_a_roman_parlamentre&cm=88612

2012-ben, tehát már 5 éve, indult a mostanára mindenkinek annyira ismert zászlóügy, de nem a székely zászlóval.

A számomra szakértőnek számító Szekeres Attila- István heraldikus (akit 2015-ben meghívtunk Kézdivásárhelyre előadást tartani[1]) tudósításában olvastam először a témában, így vélekedett:

Úgy tűnik, mind az igazságszolgáltatás, mind a közigazgatás terén Romániát kétfelé osztották: egyrészt a legtöbb megyében a vonatkozó jogszabályok értelmében használhatják a helyi szimbólumokat, másrészt Hargita és Kovászna megyében ugyanazon törvény szerint ezt megtiltották.

A keresetben megfogalmazottak értelmében a megye hivatalos zászlójának betiltásával Kovászna megye lakosságának szimbólumhasználathoz való jogát sértette meg a hazai igazságszolgáltatás, ez pedig ellentmond a Románia által is ratifikált Emberi és Szabad­ságjogok Chartájában megfogalmazott elveknek.

A kormány 2007-ben jóváhagyta a megye címerét. 2008-ban a megyei tanács módosította a megye statútumának mellékletét, belefoglalta jelképeit: a már hivatalos címert és az általa meghatározott zászlót és jelzőzászlót, melyek tartalmazzák a hivatalos címert. Codrin Munteanu prefektus volt, aki 2012 júniusában keresetet nyújtott be a Kovászna megyei törvényszék közigazgatási osztályára a tanácshatározat vonatkozó részének megsemmisítésére. Fő kifogása az volt, hogy Romániában nem rendelkezik jogszabály a zászló elfogadásáról, ezért szerinte a megyei tanács nem hozhat határozatot ez ügyben. A törvényszék megállapította, hogy a statútumról rendelkező kerettörvény felhatalmazta a területi-közigazgatási egységeket saját szimbólumok elfogadására. Hangsúlyozza továbbá, a törvényhozó nem tiltja meg a zászlónak és jelzőzászlónak a jellegzetes szimbólumok közé sorolását. Az alkotmány felsorolja Románia nemzeti jelképeit: zászló, nemzeti ünnepnap, himnusz, címer és pecsét. A törvényszék leszögezi: a rendelkezés többes számot használ, amikor a helyi közigazgatási egységek hatáskörébe utalja a saját jelképek elfogadását, ám a címerét a kormányéba. Levonva a következtetést: a címeren kívül más jelképeket elfogadhat a megyei tanács. Mivel a zászló szimbólumként szerepel a törvénytárban, így olyan jelképnek minősül, amit a helyi közigazgatás használhat. A törvényszék leszögezi: a megyei tanács, mint a helyi közigazgatás törvényes képviselője, a közigazgatási autonómia jegyében Fehér, Brassó, Ialomiţa, Máramaros, Temes megye mintájára elfogadhat saját zászlót és jelzőzászlót. Végül a törvényszék alaptalannak minősítette a felperes keresetét, és visszautasította azt.

A prefektus fellebbezett. A brassói táblabíróság 2013 júniusban tárgyalta az ügyet, és helyt adott a fellebbezésnek. Végleges és visszavonhatatlan ítéletével megsemmisítette a megye zászlaját és jelzőzászlaját elfogadó határozat megfelelő részét. Az indoklás legszembetűnőbb megállapítása: Kovászna megye zászlaja túlzottan hasonlít a székely zászlóra, ezért használatát betiltották. Tamás Sándor ezt elfogadhatatlannak tartja: katalán példával élve létezik egy sor olyan jog, amelyet nemzeti minimumnak neveznek, amelyről a közösség semmilyen körülmények közt nem mondhat le.  Az EU tizenegy országában létezik valamilyen típusú területi vagy kulturális autonómia, de még azokban az országokban is, ahol ilyen nincs, teljesen normális dolog, hogy helyi zászlokat használhasson egy adott közösség nyilatkozta az elnök[2].

Mi lett a folytatás?

• A kézdivásárhelyi városháza homlokzatán lévő székely zászló ellen még Codrin Munteanu volt kormánymegbízott nyújtott be keresetet a Kovászna megyei törvényszéken, majd a főtéri székely lobogók 2013. március 15-i felszerelése után a keresetet kiegészítette utódja, Dumitru Mari­nescu, azok eltávolítását is kérte. 2014. március 17-én a kézdivásárhelyi városháza fellebbezése nyomán a Kovászna megyei törvényszék meghozta döntését: a három székely zászlót el kell távolítani[3]. A kézdivásárhelyi EMI szervezetének elnökeként csatlakoztunk a HVIM felhívására, akik egy tüntetést szerveztek „Nem adjuk a székely zászlót!” címmel.
  
  
  
  Az eseményről további képek és egy rövid, a rendezvényre felhívó videó is megtekinthető:
  -https://www.youtube.com/watch?v=Rw9AGb2x7hs
  -további képek: https://www.facebook.com/pg/kezdiemi/photos/?tab=album&album_id=718017858242112
• júliusa -2015. júniusa, Udvarhely: A prefektúrának nem tetszett a székely zászló, ezért pert indítottak, alapfokon meg is nyerték[4].
• 2014 szeptemberében: Dan Tănasă feljelentése alapján perel a székely zászló miatt a Maros megyei prefektus. Adminisztratív eljárásnak ítéli meg Márton Zoltán, Makfalva polgármestere a Maros megyei prefektus lépését, aki öt önkormányzatot perelt be a közigazgatási bíróságon a székely zászló használata miatt. Vasile Oprea, Maros megye augusztusban kinevezett prefektusa a székely zászló hivatali kitűzése miatt Csíkfalva, Makfalva, Gyulakuta, Erdőszentgyörgy és Szováta elöljárói ellen indított pert. Az öt település közül Makfalva és Erdőszentgyörgy elöljárói megtagadták a zászló eltávolítását.
  Márton Zoltán további kijelentésével teljes mértékben egyetértek, miszerint: „nincs olyan törvény ebben az országban, amely tiltaná a kisebbségek szimbólumainak használatát. Más országok szimbólumainak használatát kodifikálja a törvény, de nincs olyan törvény, amely tiltaná a székely zászló használatát. Ez egy joghézag, a prefektusi hivatal pedig azzal érvel, hogy amit a törvény nem tilt, az nem jelenti azt, hogy engedélyezett.”[5]

A 2017-es évben pedig mintha felgyorsultak volna az események.
Tamás Sándor 2017. márciusában idézett a bíróság jogerős ítéletéből, amely megállapítja, hogy „ez a zászló, de facto, Székelyföld zászloja, és kitűzésének törvényességi elemzése ebből a feltevésből indul”, majd a bírósági indoklás később úgy utal rá mint „Székelyföld kék-arany színű zászloja”.

„A napnál is világosabb, hogy Romániában egy bíróság véglegesen elismerte, hogy létezik Székelyföld és annak van egy zászloja. Az már egy másik kérdés, hogy ezt a zászlót nem lehet kitűzni a megyei önkormányzat gyűléstermébe”, mondta Tamás Sándor, aki szerint szimbólumaink érdekében folytatott harcunk nem egyszerű, viszont, ha következetesek vagyunk, konokul visszük tovább ezt az ügyet, előbb- utóbb meg tudjuk védeni álláspontunkat. Hozzátette: a korábbi bírósági határozatok mind azt mondják: azért nem lehet a Székelyföld kifejezést használni, mert az nem egy közigazgatási régió Romániában[6].
Én örvendek, hogy Tamás Sándor ezt győzelemnek ítéli meg, viszont nem látom, hogy mi lenne a következő lépés, hogyan szeretné megvalósítani szimbólumaink használatát?

Siker viszont az, amit Soós Sándor ért el:

2017. március 15-én négy személyt büntetett meg a csendőrség, amiért azok Erdély-zászlóval kezükben vonultak fel az ünnepi eseményen. A kiállított jegyzőkönyvek megsemmisítését bíróságon kezdeményezte az Erdélyi Magyar Néppárt által megbízott ügyvéd. A négy jegyzőkönyvet más-más bíróhoz rendelték ki, így négy külön tárgyalás várható az ügyben. Az első tárgyaláson jelen volt Soós Sándor, az Erdélyi Magyar Néppárt alelnöke is, tanúként pedig Czirmay Zoltán, az RMDSZ kolozsvári szervezetének ügyvezető elnöke, a nemzeti ünnep szervezője volt beidézve[7].
2018. április 12-én a sajtó már így ír a témáról: Válaszolt a csendőrség arra a beadványra, amelyben Soós Sándor, az Erdélyi Magyar Néppárt Kolozs megyei elnöke és Csoma Botond, az RMDSZ Kolozs megyei elnöke arra kértek választ, hogy a március 15-ei csendőri intézkedések az Erdély-zászló ügyében jogszerűek voltak-e, valamint e szimbólum nyilvános használata illegális-e Romániában[8].
      Mivel a csendőrség a törvény által megszabott 30 napos határidőn belül nem támadta meg az elsőfokú bíróság döntését, így az jogerőssé vált és Soós Sándor, az Erdélyi Magyar Néppárt országos alelnöke megnyerte a pert a kolozsvári zászló-ügyben.[9]

[1] részletek itt:

http://emihirek.ro/emi-hirek/kezdivasarhelyi-emi/szekely-jelkepek-a-haromszeki-cimerekben-pro-historia

fotók: https://www.facebook.com/pg/kezdiemi/photos/?tab=album&album_id=360816730628895

[2] http://www.3szek.ro/load/cikk/66332/strasbourgban_a_zaszlougy&cm=110109

[3] http://www.3szek.ro/load/cikk/69902/kezdivasarhelyen_is_veszelyben_a_szekely_zaszlo

[4] http://foter.ro/cikk/20150610_zavarja_a_prefektust_az_udvarhelyi_szekely_zaszlo

[5] http://itthon.transindex.ro/?hir=37451

[6] http://www.maszol.ro/index.php/belfold/77837-a-birosag-betiltotta-a-szekely-zaszlot-es-ezzel-elismerte-szekelyfold-letezeset

[7] http://www.neppart.eu/kolozsvari-zaszlo-ugy-megkezdodtek-a-targyalasok.html

[8] https://kronika.ro/erdelyi-hirek/erdely-zaszlo-ugy-valaszolt-a-csendorseg

[9] http://szabadsag.ro/-/zaszlo-ugy-pert-nyert-soos-sandor

2017. július 3-án – Luka Lehel György perére került sor. A tárgyalásra tanúként beidézték Boros Istvánt, aki Luka Lehel Györggyel közösen vonult március 15-én, Czirmay Zoltánt, az RMDSZ kolozsvári szervezetének ügyvezető elnökét, valamint Csoma Botondot, az RMDSZ Kolozs megyei elnökét, parlamenti képviselőt.

A bíró a tanúk meghallgatása után meghozta a döntést, miszerint első fokon igazat adott a Néppárt által megbízott ügyvédeknek és elrendelték a büntetésről szóló jegyzőkönyv megsemmisítését[1].

Még további két pert nyert a Néppárt, Fancsali Ernő esetében október 26-án[2],  Vincze Zoltán esete eltért az előző három esettől, mivel ő volt az egyedüli az Erdély-zászlót lobogtatók közül, aki a helyszínen aláírta a bírságolási jegyzőkönyvet.  A Vincze Zoltán nevére kiállított bírságolási jegyzőkönyvet 2017. november 10-én semmisítette meg a bíróság[3].

Felmerül a kérdés, hogy akkor az Erdély- zászlót már mindenki bárhol, bármikor lobogtathatja, bírság és másmilyen megtorlás számbavétele nélkül, vagy csak úgynevezett szerencsés eset volt, hogy a csendőrség és a 2017. március 15.-ei megemlékezést szervező RMDSz között nem létező kommunikáció hiánya lépett fel? Mivel Fancsali szerint a március 15-i felvonuláson a nevére is olyan jegyzőkönyvet állítottak ki, amelyben hivatkoztak az Erdély-zászlóra, de ő megtagadta a jegyzőkönyv aláírását, és a csendőrség később olyan okmányt postázott, amelyben már csak azzal vádolta, hogy nem vetette alá magát a rendezvényszervezők (RMDSz) felszólításának.

Továbbá, hogyan fog folytatódni a székely zászló és a Kovászna megye zászlojának kérdése? Mindezek feledésbe merültek? A Márton Zoltán kijelentése is már csak a múlt homálya?  (Márton Zoltán: „nincs olyan törvény ebben az országban, amely tiltaná a kisebbségek szimbólumainak használatát. Más országok szimbólumainak használatát kodifikálja a törvény, de nincs olyan törvény, amely tiltaná a székely zászló használatát. Ez egy joghézag, a prefektusi hivatal pedig azzal érvel, hogy amit a törvény nem tilt, az nem jelenti azt, hogy engedélyezett”).  Mit kezdünk ezzel a joghézaggal? Hogyan tudnánk saját előnyükre fordítani?

[1] http://www.erdely.ma/kolozsvari-zaszlo-ugy-masodszor-is-pert-nyert-a-neppart/

[2] http://szekelyfold.ma/hirek/erdely-zaszlo-ugye-fancsali-erno-is-nyert-a-csendorseggel-szemben

[3]http://foter.ro/cikk/20171110_az_utolso_buntetest_is_ervenyteleitette_a_birosag_az_erdely_zaszlo_ugyeben